Ki korán fekszik…

Az éjfél előtti alvás duplán számít. Igaz ez? Vagy csak kreatív szülők találták ki, hogy mielőbb ágyba bujtathassák örökmozgó csemetéiket?

A Medical Daily cikke magyarázatot ad a fenti kérdésekre. Ezt osztom meg az alábbiakban.

A cikk szerint az egyik tényező az, hogy a világosság és sötétség váltakozása folyamatokat indít a testünkben. Sötétben olyanokat, amik elősegítik a pihenést, világosban pedig olyanokat amelyek az éberséget támogatják.

Van azonban egy másik, furcsa jelenség is. Ennek megértéséhez azt érdemes tudni, hogy az alvásunk kb. 90 perces ciklusokbol áll. Egy cikluson belül két állapot váltja egymást. Az egyik a gyors szemmozgásos (REM – Rapid Eye Movement) fázis, amikor feldolgozzuk a napközbeni emlékeket, gondolatokat. Ilyenkor álmodunk. A másik a pihentető (non-REM) fázis. Ez utóbbinak a legmélyebb szakaszában regenerálódik az agy a napi aktivitás után, valamint olyan hormonok szabadulnak fel, amelyek segítik, hogy az egész test felépüljön a napközbeni igénybevétel után.

Érdekes módon, a két fázis — a gyors szemmozgásos ill. a  pihentető — aránya a 90 perces cikluson belül változik. Az éjszaka első felében, azaz kb. éjjel 11 és hajnali 3 között, a ciklus nagy része pihentető fázisból áll, és rövid a gyors szemmozgásos fázis. Míg később, azaz hajnali 3 és reggel 7 között, változik az arány és hosszú gyors szemmozgásos szakaszok váltakoznak rövidebb és felszínesebb pihentető szakaszokkal. Fontos, hogy mindez független attól, hogy mikor mentünk aludni. Szóval ha összehasonlítunk két ember alvásának “összetételét”, ahol mindketten 8 órát alszanak, de egyikük este 9-kor fekszik, míg másikuk hajnali 3-kor, akkor a korán fekvő barátunk alvásában hoszabb pihentető fázisok lesznek, azaz összességében több ideje lesz regenerálódni; míg a későn fekvő alany hoszabb gyors szemmozgásos fázisokat él meg, azaz az álmodós, feldolgozós szakaszokkal telik az alvásidejének nagy része.

Összegezve: ha korán fekszünk le, akkor több időt tudunk tölteni a regeneráló, pihentető non-REM alvási fázisban.

Te általában mikor mész aludni? Tapasztalsz különbséget aközött, ha korán, vagy ha későn térsz nyugovóra?

(Forrás: http://www.medicaldaily.com/7-health-consequences-going-bed-past-midnight-247247)

“Fesd át színesre!”

Mark Zuckenberg, a Facebook alapítója és tulajdonosa egyfajta pólót visel. Szürkét. Állítása szerint azért, mert így értékes időt és energiát spórol meg azzal, hogy nem tölt időt felesleges döntésekkel. Van egy rakás pszichológiai elmélet arról, hogy még a kicsi döntések is, olyanok, hogy mit reggelizzen, vagy mit viseljen, fárasztják és csökkentik az energiáját. Úgy gondolja, hogy nem végzné jól a munkáját, ha ilyesmi buta döntésekre pazarolná az energiáját. Ehelyett az összeset nagyszerű termékek létrehozására és a céljaik elérésére fordítja. Logikusan hangzik, nem?

Bevallom, én reggelente értékes perceket töltök a ruhásszekrényben válogatva.

Szeretem a színeket. Élénkítenek, jókedvre hangolnak vagy megnyugtatnak. Leginkább az életteli, vidám árnyalatokat szeretem. Ha valaki ilyet visel, autómatikusan rámosolygok és jobb kedvre derülök.

És ezzel nem csak én vagyok így. Tanulmányok bizonyítják, hogy a színek befolyásolják a hangulatunkat.

Zuckenberg kétségkívül hatékony és sikeres. Én viszont azt gondolom, hogy a hatékonyság és siker nem minden. Nekem kell a változatosság, az apró örömök, emberi tökéletlenségek.

Te is a Zuckenberg-féle hatékonyság hive vagy? Vagy “pazarolsz” egy kis időt, hogy picit színesebbé, érzelemgazdagabbá varázsold a környezetedet?

(A címbeli idézet ByeAlex-től kölcsönözve)

Csak a tökéletes elég jó?

Ezt a cikket múlt hónapban szerettem volna megírni. Belekezdtem, írtam egy kicsit, aztán nem voltam megelégedve vele: nem találtam elég összeszedettnek, kereknek. Nem felelt meg a magas igényemnek. Nem volt tökéletes. Aztán többször majdnem nekiálltam megint, de végül nem vettem rá magamat, mert túl nagynak tűnt a feladat: tökéleteset írni. Olyat, ami kerek, érthető, érdekes, konzisztens. Tömör, de velős. Amibe senki nem tud belekötni.

És elgondolkoztam ezen. Pont erről
szerettem volna írni, hogy nem érdemes a tökéletest kergetni. Sokszor megfelel az “elég jó” is. És ha ezt vállaljuk, megfigyelhetjük a  reakciókat, tanulhatunk a visszajelzésekből. Hogy legközelebb még jobb legyen. Tökéletes? Nem. Soha nem lesz tökéletes, valószínűleg soha sem fog mindenkinek tetszeni. És ez jól van így. Így lehet mindig fejlődni.

Neked van-e valami, amibe nem mersz belekezdeni? Vagy belekezdtél, de nem mered megmutatni, vállalni? Ha belekezdesz / megmutatod / vállalod, mi a legrosszabb, ami történhet? És mi a legjobb?

Neked milyen céljaid vannak?

Él egy világhírű hegymászó. Reinhold Messnernek hívják. Ő az, aki először mászta meg a Mount Everestet oxigénpalack használata nélkül, amit előtte lehetetlennek tartottak. Messner arról számol be, hogy ürességet érez miután végrehajt egy különösen nehéz mászást és eléri a célját. Miért nem megelégedettséget afelett, hogy megvalósult, amire készült, amiért küzdött, edzett hónapokon, éveken keresztül? Azért, mert azáltal, hogy elérte, megszűnt a célja. A célja, ami irányt adott addig az életének.

Élt egy másik hegymászó is, Viktor Frankl. Ő “mellesleg” neurológus és pszichiáter is volt és szintén nagy jelentőséget tulajdonított a céloknak. Szerinte jó cél az, ami kihívásokat tartogat, de elérhető. Tapasztalatai alapján másképp alakul az élete annak, aki vállalja a kihívásokat, mint aki céltalanul él. Hiszen a cél irányt ad az életünknek, bátorít, megnyitja az elmét és energiákat szabadít fel. És az sem elhanyagolható, hogy a cél elérése, vagy akár a felé való haladás, boldogságérzéssel jár.

Mekkora a jó cél?
Én azt gondolom, hogy a célok olyanok, mint egy üvegpohár kisebb-nagyobb kövekkel tele. A nagy kövek, hosszútávú célok között elférnek a kavicsok, középtávú célok, a maradék helyet pedig fel lehet tölteni homokkal, azaz rövidtávú célokkal.

Arra érdemes figyelni, hogy először a nagy köveket rakjuk az edénybe, azaz nagy kérdésekben a hosszútávú célok mentén döntsünk, illetve időről időre szánjunk energiát és időt a hosszútávú célokkal kapcsolatos teendőkre. A kisebb kövek meg a homok arra jó, hogy ha éppen nem haladunk a nagy célunkkal, akkor is legyen sikerélményünk. És az is teljesen rendben van, ha még nincsenek igazán nagy köveink, a kicsikkel-közepesekkel is remekül teli lehet pakolni az edényt és azok is tartogathatnak elegendő kihívást.

Jelentem, én most meg is valósítom egy rövidtávú célomat: publikálom ezt a bejegyzést. Amivel elérem egy picivel nagyobb célomat is: elindítom ezt a blogot.

És Te? Mi az, amit már ma megteszel a célodért?